Vajon miért leszek feszült és féltékeny, ha látom, hogy partnerem másokkal is jól érzi magát? Miért érzem magamban a késztetést, hogy megmondjam neki, hogy ilyet nem tehet velem? Mégis hogyan érezhetném biztonságban magam a kapcsolatunkban úgy, hogy nem váljak zöld szemű szörnyeteggé?
Egy baráti beszélgetés, vagy egy váratlanul felbukkanó név egy értesítésben – apróságok, amelyek néha szinte villámcsapásként ébresztik fel a féltékenységet bennünk. Ez az érzés hol szúrós, hol fullasztó, és gyakran arra késztet, hogy megkérdőjelezzük saját értékeségünket.
Amikor a düh, a bizonytalanság és a félelem eluralkodik rajtunk, gyakran olyan passzív-agresszív, vagy számonkérő mondatokat és kérdéseket fogalmazunk meg, amelyeket utólag megbánunk: „Ezt azért csináltad, hogy féltékennyé tegyél engem?” Vagy: „Tudom, hogy jó csávó, de fogd már vissza magad.” Ebben az esetben érdemes a határokkal, a kontrollvesztéssel és a sémáinkkal is foglalkoznunk.
Miért próbálunk irányítani?
A féltékenységgel járó kontrollvesztés legmélyén gyakran olyan gyerekkori tapasztalatok állnak, amelyek által azt tanultuk meg, hogy bennünket bánthatnak, becsaphatnak és csak magunkra számíthatunk. Továbbá akkor lehetünk nyugodtak, ha mi kontrollálunk. A gyerekkori tapasztalatok sémákat alakítottak ki bennünk. Berögzült gondolati mintáink a túlélésünket szolgálták gyerekként, amelyekkel saját biztonságérzetünket tudtuk megteremteni. Viszont ezek még ma is mélyen befolyásolják, hogyan érzékeljük a világot és a kapcsolatokat. Nézzünk néhány gyakori sémát, amely a féltékenységgel és a kontrollvesztéssel kapcsolatosan felmerülhetnek bennünk:
Bizalmatlanság/Abúzus séma: az a meggyőződés, hogy mások ki akarnak használni minket. Ennek okán mindig résen kell lennünk, hogy ne érjen több csalódás. A bizalom hiánya miatt nehezen tudjuk elengedni a dolgokat, és minden apró jelből a legrosszabbat feltételezzük. Ez a hozzáállás viszont nemcsak a kapcsolatainkat terheli meg, hanem saját lelki békénket is aláássa.
Csökkentértékűség-szégyen séma: Azok, akik gyakran kételkednek saját értékeikben, jóságukban és szerethetőségükben, csökkentértékűség sémával rendelkeznek. Ezek az emberek általában kevesebbnek érzik magukat a párjuknál és ismerőseiknél. Egy ilyen egyenlőtlen és kegyetlen belső világban jogosan félhetünk attól, hogy párunk továbbáll. Ha azt gondoljuk, hogy nem vagyunk elég jók a partnerünknek, a féltékenység könnyen eluralkodhat rajtunk, hiszen állandóan bizonyítékot keresünk arra, hogy a párunk mást választana helyettünk. Olyan kegyetlen gondolatokkal élhetünk együtt, mint: „Kevés vagyok” vagy „Nem vagyok elég jó/okos/vicces…”
Elégtelen önkontroll/önfegyelem séma: Ha ez a séma jelen van repertoárunkban, nehézséget jelenthet belső félelmeink kordában tartása. Jellemezhet minket, hogy gondolatainkat túlzott mértékben zúdítjuk a másikra, akár vádak formájában. Féltékenység esetén ez úgy jelenhet meg, hogy anélkül reagálunk, hogy alaposan végiggondolnánk, mit akarunk mondani és ezzel könnyen feszültséget teremtünk. Célunk az, hogy megszabaduljunk a rossz érzésektől és azonnali megnyugtatást kapjunk. Azonban partnerünk ezt nem tudja megadni, mert megtámadva érzi magát.
Feljogosítottság/grandiozitás séma: Ha valaki úgy érzi, hogy többre jogosult, esetleg értésekesebb, mint más, megpróbálhatja irányítani a kapcsolatot és a partnerét is. Féltékenység esetén ez abban nyilvánulhat meg, hogy azt várjuk a párunktól, hogy minden figyelmét nekünk szentelje, és dühöt érzünk, ha ezt nem kapjuk meg, vagy ezen osztoznunk kell mással.
Elhagyatottság/Instabilitás séma: Ezzel a sémával az a belső meggyőződésünk alakul ki, hogy egyszer minden kapcsolatunk véget ér, nem számíthatunk arra, hogy azok tartósak és megbízhatóak lesznek. Ennek következtében állandóan attól tartunk, hogy partnerünk el fog hagyni bennünket. Ez a belső bizonytalanság fokozza a féltékenységünket és mindent szeretnénk elkövetni azért, hogy megőrizzük a másik figyelmét és szeretetét.
Hogyan kezeljük a kontrollvesztést?
Az első lépés az, hogy felismerjük, milyen sémák irányítanak minket. Ha megértjük, hogyan, mikor és miért jelennek meg ezek, közelebb kerülhetünk kielégítetlen szükségleteinkhez.
Továbbá fontos, hogy felülvizsgáljuk és újraépítsük saját, valamint a másik határait, hogy mindketten komfortosan érezzük magunkat. A féltékenység gyakran abból fakad, hogy nem vagyunk tisztában azzal, mi az, ami elfogadható számunkra egy kapcsolatban, és mi az, ami már sértő. Meg kell találnunk azokat a kereteket, amelyekben mindketten otthonosan érezzük magunkat, ahol nem kell attól tartanunk, hogy valamikor ránk rúgják szobánk ajtját. Ha tiszta, egészséges határokat állítunk fel, kevesebb okunk lesz arra, hogy irányítani akarjuk a partnerünket.
Végül pedig elengedhetetlen a kommunikáció. Sokszor mondunk olyanokat, amiket már a kimondás pillanatában megbánunk. Viszont érzéseinket nemcsak nyers, bántó formában lehet kifejezni, hanem olyan módon is, amihez a másik fél is könnyen hozzá tud kapcsolódni. Fontos, hogy tudatában legyünk: az érzéseink nagyon intenzívek lehetnek. Azonban sokkal hatékonyabb megoldásokhoz juthatunk, ha ezeket egy nyugodt, zavartalan időpontban beszéljük meg, amikor teljesen egymásra tudunk figyelni.
Szöllős Luca Léna
Felhasznált irodalom:
Young, J. S. K., Weishaar. Sématerápia. VIKOTE, Budapest, 2010.