Elveszlek vagy elhagylak?

Sosem lehetünk elég közel a másikhoz? Miért kap el bennünket a pánik, ha a párunk késik, vagy nem válaszol azonnal az üzenetünkre? Az elhagyatottság-instabilitás séma egy láthatatlan, mégis óriási erő, amely kapcsolatainkat és önmagunkról alkotott képünket is formálja.

A biztonságos kötődés hiánya gyakran alapozza meg az elhagyatottság-instabilitás séma kialakulását. Ha gyerekkorunkban kiszámíthatatlanul kaptunk szeretetet, hosszabb időszakokra elszakadtunk a szüleinktől, vagy épp nem kaptunk elég figyelmet, akkor többek között azt tanulhattuk meg, hogy bennünket elhagyhatnak és nem létezik biztonságot nyújtó kapcsolat. Ezzel az üzenettel felcseperedik bennünk egy mély, belső bizonytalanság is. Ez az érzés akadályozza meg, hogy felnőttként is biztonságban érezzük magunkat másokkal.

Képzeljük el Gábort: egy karriere csúcsán lévő 34 éves férfit, aki 3 éve boldog párkapcsolatban él Lillával. A férfinak Lilla előtt már számos párkapcsolata tönkrement. Előfordult, hogy megcsalták őt, SMS-ben dobták, vagy egyszerűen szó nélkül ghostingolták. Természetesen Gábor is véget vetett pár fantasztikusan induló szerelemnek. De itt van most Lilla. A nő, aki 3 éve szüntelenül, szinte megszállottan szereti őt. Lilla szeretne Gáborral összeházasodni, amire számos utalást tett már. Azonban a férfi egyszerűen nem képes megtenni ezt a lépést. Amikor legjobb barátja megkérdezte miért, egyszerűen csak annyit mondott: “Mi van, ha Lilla is meg fog csalni, elhagy, esetleg súlyosan megbetegszik és meghal, vagy halálos autóbalesetet szenved?” A Gáborban őrjöngő gondolatok és érzések nem engedik, hogy megnyugodjon. A sémája miatt képtelen elhinni, hogy Lilla hűséges, megbízható és valóban szereti őt. Néha arra gondol, hogy összepakol, és most zárja le a dolgot. Mivel mérhetetlenül szereti Lillát, a válás most még nem végzetes számára.

A példa jól szemlélteti, hogy az elhagyatottság-instabilitás sémával küzdő férfi számára a házasság gondolata nem a tartós boldogság lehetőségét jelenti, hanem sokkal inkább a veszteségtől való félelmet és a kapcsolat végének elkerülhetetlenségét. Gábor nem a boldog jövőt látja maga előtt, hanem a kockázatokat és a fájdalmat, amit egy esetleges szakítás okozhat. Gábor talán attól tart, hogy ha kimondja az „igen”-t, még erősebben kötődik majd Lillához, és ha néhány év házasság után a nő mégis elhagyná, akkor ő soha többé nem tudna felépülni ebből a veszteségből. Ezzel a férfi a bizonytalanság, az ismeretlen és a magány rabjává válhat. Ha viszont most Gábor véget vet a kapcsolatnak, akkor egy olyan helyzettel kell megküzdenie, amelyet már átélt az sms-ben szakítós Évivel, a megcsalós Dorcival és ghostingolós Valériával.

A házasság gondolata felerősíti benne azt a régóta meglévő félelmet, hogy nem szabad túl közel engednie magához másokat, mert előbb-utóbb el fogják hagyni. Ez a félelem azonban nem csupán egy átmeneti aggodalom – Gábor számára ez egy fájdalmas, szinte elkerülhetetlen végkifejlet, ami ellen kétségbeesetten próbál védekezni. Viszont ez a védekezés csak tovább mélyíti köztük a szakadékot, hiszen Lilla egyre inkább azt érzi, hogy sosem lesz elég jó Gábor számára. Így végül bekövetkezhet az, amit Gábor a leginkább szeretett volna elkerülni: a kapcsolat megromlása. Így a férfi sémája fennmaradhat, hiszen megint beigazolódhat a rettegett, visszhangzó mondat a fejében:”Engem mindenki el fog hagyni. A kapcsolatoknak véget kell érniük egyszer.”

Azonban, ha Gábor egy tudatos, önismeretben mélyülni akaró férfi, aki egyéni terápiás folyamat által felfedezi a kapcsolataiban visszatérő mintázatot, akkor le tudja győzni belső félelmét. Ha Gábor elkezd kutatni a témában, elkezdi vizsgálni mi zajlik benne, idővel képes lesz megosztani érzéseit és félelmeit párjával.

Ha az elhagyatottság sémával küzdünk, jellemezhet minket, hogy

• egy kapcsolatban jobban ragaszkodunk a másik személy közelségéhez, mint partnerünk.
• gyakran érezzük magunkat nyugtalannak egyedül. Megnyugvásért fordulunk a párunkhoz.
• könnyen árasztanak el az intenzív érzelmek. Ez lehet düh, félelem, szomorúság vagy esetleg féltékenység
• kétségbe esünk, ha a vártnál kicsit később ér haza partnerünk.
• több különböző forgatókönyv van a fejünkben arról, hogy mit fogunk tenni, amikor a párunk úgy dönt, hogy elhagy bennünket.
• azért vetettünk véget baráti vagy szerelmi kapcsolatoknak, mert attól féltünk, hogy a másik fél fog bennünket elhagyni. Így a gyors és a fájdalmas, de ismerős elválást választottuk a bizonytalanság helyett.
• gyakran kérünk megerősítést a párunktól, hogy szeret, elkötelezett irántunk, és ha ezt nem kapjuk meg, akkor aggodalom és bizonytalanság tör ránk.
• nehezen viseljük a kiszámíthatatlanságot a kapcsolatokban, ezért hajlamosak vagyunk kontrollálni vagy manipulálni a helyzeteket, hogy csökkentsük saját szorongásunkat.
• előfordulhat, hogy idealizáljuk a párkapcsolatunkat és túlzott elvárásokat támasztunk a partnerünkkel szemben, ami sokszor csalódáshoz vezet.
• lehetséges, hogy visszatérően emlékeztetjük magunkat, vagy a másikat arra, hogy elveszíthetjük egymást.

Ha a felsoroltakból több is jellemző ránk, érdemes lehet ezeket a helyzeteket megjegyeznünk vagy leírnunk. Figyeljük meg, mikor érzünk dühöt, haragot, aggodalmat, vagy mikor tör ránk pánik. Ezt követően hasznos lehet megvizsgálni, hogyan kezeljük ezeket az érzéseket és gondolatokat. Mit teszünk, amikor ezek az érzések eluralkodnak rajtunk? A probléma megoldása és a belső mintázatok felfedezése érdekében fontos, hogy megértsük tetteinket és szükségleteinket.

Egy séma hatásának felismerése, korrigálása hosszú és néha fájdalmas út lehet, de ha felismerjük a problémát, segítséget kérünk egy szakembertől, akkor már jó úton járunk, a kapcsolataink erősebbé válhatnak. Az elhagyatottság érzése nem kell, hogy az életünk középpontjában álljon; a tudatosság, a segítségkérés, a türelem és az önreflexió segítségével megtanulhatunk bízni másokban, és újraépíteni azt a biztonságérzetet, amit talán sosem kaptunk meg igazán.